100 éves a Csárdáskirálynő

2015-ben különleges évfordulót ünnepel a magyar zenés színjátszás. Ugyanis éppen száz éve, 1915. október 17-én mutatták be Bécsben Kálmán Imre operettjét, a Csárdáskirálynőt. A Budapesti Operettszínház nagyszabású gálával tisztelgett a darab és az alkotók előtt.

Már a darab születése – akárcsak az operett főszereplőinek szerelme is – kalandosnak ígérkezett. Kálmán 1914-ben kezdte el írni, ám a háború kitörése miatt kénytelen volt egy időre a fiókban pihentetni a művet. A Csárdásfürstin végül 1915-re elkészült, és ki is tűzték a bemutató időpontját október 13-ra. Azonban a sors megint közbeszólt, a főszereplő, Jozef König, ugyanis berekedt, így végül 17-én gördült fel a függöny. A közönségsiker kárpótolta az alkotókat a kellemetlenségekért, és a Csárdáskirálynő elindult hódító útjára.

Az eredetileg Es Lebe die Liebe (Éljen a szerelem) címmel írt, később Csárdásfürstinre változatott operettet 1916-ban hozták Magyarországra, a szövegkönyvet Gábor Andor fordította, Kosáry Emma és Király Ernő főszereplésével mutatták be a Király Színházban. Az előadás érdekessége volt az az újítás, hogy a második és harmadik felvonás között egy fehér vászonra kivetítve, a közönség is olvashatta, amit a zenekar játszott, és együtt énekelhették az ismerős dallamokat.


Azóta nemzetközi fronton is sikerre vitték a darabot, Oroszországban Sylvia, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban Gipsy Princess vagy The Riviera Girl címmel mutatták be.

Az azóta színpadra állított számos feldolgozás közül kiemelkedik Szinetár Miklós 1963-as rendezése, aki olyan, mára az operettjátszás ikonjaivá vált művészekkel dolgozott együtt, mint Honthy Hanna, Csákányi László, Németh Marika, Baksai Árpád, Rátonyi Róbert. Az előadásról felvétel is készült. Ugyancsak Szinetár Miklós nevéhez fűződik a TV-játék forgatása is, melynek bemutatója 1971-ben volt.

Merőben más felfogást képviselt Mohácsi János 1993-as rendezése, melyben Mohácsi igyekezett felújítani az addigra kissé megporosodott darabot. Végül az előadás 2002-ben Kerényi Miklós Gábor rendezésében megújult, modern külsőt kapott, és ismét meghódította a világ színpadait.

A november 17-i gálán mindez – keveredve a múlt és a jelen – találkozott. Elhangzottak az operett leghíresebb dalai úgy, mint Szilvia belépője, Hajmási Péter, Hajmási Pál vagy a Jaj, cica, mindez akár több feldolgozásban is.

Az előadás tiszteletére régi és új szereplők alkottak párokat- újra színpadra lépett többek között Bodrogi Gyula –, és énekelték duettben, tercettben vagy csoportosan a melódiákat.

Az egyes blokkokat videórészletek keretezték, megidézték az 1963-as előadást és az 1971-es felvételt, a régi színészeket, és bemutatkozott az új generáció is. Egy-egy rövid interjúra találkozhattunk többek között Szinetár Miklóssal is, aki felidézte a próbafolyamatot, valamint, hogy az általa rendezett előadás több, mint 1600 estét ért meg.

Az estét megtisztelte jelenlétével a miniszterelnök, Orbán Viktor, és Kálmán Yvonne, Kálmán Imre legkisebb lánya is, akiknek Kerényi Miklós Gábor személyesen mondott köszönetet azért, hogy jelenlétükkel emelték az este fényét.

A gála különlegessége a „nagy öregek” produkciója volt. A zsöllye első két sorában ugyanis azok a művészek ültek, akik valaha játszottak a Csárdáskirálynőben, és az utolsó számra csatlakoztak az előadás résztvevőihez.

Örömünnep volt ez az este színésznek és nézőnek is egyaránt, mert együtt élhettük át újra Kálmán Imre operettjének legfontosabb pillanatait, a fények és a vetítések visszaidézték az operett fénykorát, ugyanakkor az egész gála nagyon modern, nagyon mai volt, ahogy a zene és a történet is érvényes tud lenni a XXI. század emberének.


Vass Antónia
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése