Árnyjátékosok


(2016. május 11., MÜPA)

Karmester: Madaras Gergely

Program:

· Dohnányi Ernő: I. Szimfónia (d-moll)

· Nikolai Rimsky-Korsakov: Sheherezade




Valahol belekezdek a közepén és ennek a koncertnek a leírását megtámogatom néhány személyes élménnyel, tapasztalattal. Az aznap esti koncertre igazándiból egyetlen darab miatt mentem el, ami Dohnányi Első szimfóniája volt – szeretem a keveset játszott vagy szinte ismeretlen szerzőket és a különlegesebb, ritkán előadott darabokat.


De kik azok, akik a komolyzene eme ködös részéhez tartoznak? Joachim Raff (aki Liszt asszisztenséből fantasztikus szimfonikus művek szerzőjévé avanzsált), Hans Rott (Mahler tragikusan fiatalon elhunyt egyetemi barátja), vagy Anton Rubinstein (az ismert, de meg nem értett orosz zseni, korának sztárja) csak hogy néhányukat említsem. És, mint minden országnak, Magyarországnak is van egy már-már elfeledett nagyja Bartók és Kodály mellett. Ő nem más, mint Dohnányi Ernő, a karmester Christoph von Dohnányi nagyapja, aki az este „főfogását” is megalkotta, amit az MR Szimfonikusok a fiatal, de már világklasszis karmester egyéniség, Madaras Gergely keze alatt fel is tálaltak egy kis nézőszámú, de lehengerlő koncert keretében.

Milyen is egy ilyen szimfónia? Legelőször is ötvözi a kor nagyjainak stílusát, keletkezési idejéből adódóan egy késő-romantikus monumentális fúzió, melyben ötvöződik Brahms, Bruckner és Mahler stílusa. Hol arcba tolakodóan, hol finoman árnyalva, vegyítve egy akkor még fiatal, de már szinte teljesen kiforrott komponista ötleteivel, megoldásaival.


A szimfónia első tétele egy Brucknerre és Mahlerre emlékeztető ősköd szerű képpel indul, ahonnan szépen emelkedve kezd fejlődni a tétel egyik fő motívuma. Eleinte az egész félelmetesen és borzongatóan hat. A hangzás lenyűgöző és egy ilyen műhöz illően monumentális. A tétel melléktémája/másik motívuma természetesen kontrasztot alkot a főtéma elemiségével. Egy gyönyörű lírai dallam, bensőséges hangzással, amit akár Brahms is írhatott volna. Az egész első tételben ez a két ötlet váltakozik. A tétel a várttal ellentétben nem egy bombasztikus üstdobpergéses robbanással végződik, hanem helyt adva a második tétel lassú, szomorkás angolkürt szólójának, elhal, megszűnik. Az első két tétel igazi hangulati utazás. A zenekar végig csodálatos hangzást produkál, a szólók is gyönyörűek. A tempok nem ácsorognak, mindig van mire figyelni. Ezután következett a darab legkiemelkedőbb része, a harmadik scherzo tétel. Ez a tétel hajaz Mahler scherzoira és erőteljesen ellenpontos szerkezetével Franz Schmidt I. Szimfóniájának fináléjára. A scherzo aztán egy prestová gyorsul. A darab utolsó két tétele akár egyet is alkothat: a negyedik intermezzo tétel az ötödik tétel előkészítése, átmenet a harmadik scherzoból a fináléba. Az utolsó tétel felidézi néhol az előző tételek ötleteit, majd a szimfóniát a tétel vége röviden, de hatásosan zárja. Hangzásra akár egy nyitott kérdésként is hathat: ki lehet-e ebből még valami mást hozni?

Az egész fantasztikus, néhol lélegzetelállító volt. A zenekar hozta ugyan azt az első osztályú hangzást, amit a legutóbbi koncertjükön is hallottam, ahol Kobajasi Kenicsiro alatt játszottak. Végig koncentrált játékot hallottam, egyedül a bonyolultabb ritmikai részek voltak talán kissé ziláltabbak, de ezt be lehet tudni a darab nehézségének. Ezek – és a szünet – után következett Rimsky-Korsakov lenyűgöző Sheherezadéja, amit – a karmester tanácsát megfogadva – a zenéhez írt program végigolvasása nélkül hallgattam végig teljesen elvarázsolva. Sikerült ebbe a darabba, ami nem mellesleg nagyon jó levezetése volt az első résznek, beleszeretnem. Itt is szép játékot hallhattunk és egy gyönyörűen előadott igen nehéz szólót az MR új koncertmesterétől.

Összességében egy élvezetes és kellemes hangulatú koncertet hallhattunk, köszönhetően a kis létszámnak. A koncert kezdetén pedig Madaras Gergely kis bevezetői segítették a zene befogadását és személyessé tételét. Dohnányi első szimfóniája a különlegességek kedvelőinek kihagyhatatlan darab. Igaz kissé nehéz és hosszú, de egy fantasztikus zenei korrajzot mutat be a századforduló Közép-Európájából. 


Békési Botond
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése