„Én mindig önmagamat adom” - interjú Für Anikóval

Augusztus 13 –án mindenki mosolyogva távozott a Szarvasi Vízi Színházból. Nem is csoda, hiszen Für Anikó zenés estje minden túlzás nélkül varázslatos volt: a közönség nem csupán gyönyörű dalokkal lett gazdagabb, hanem némi útravalóval is. A remek hangulatú fellépés után volt alkalmunk beszélgetni a művésznővel, aki többek között koncertélményeiről is mesélt nekünk.


Miként került kapcsolata a Szarvasi Vízi Színházzal?

Valójában a koncertszervezőmnek köszönhetően, hiszen ő intézi a fellépéseket. Nyáron ez volt a hatodik koncert, Békéscsabán kezdtük, és lehetőség szerint örömmel teszünk eleget minden meghívásnak. Azok, akik eddig felléptek itt, mind szuperlatívuszokban beszéltek a helyszínről és a hangulatról, én pedig csak megerősíteni tudom ezt, hiszen valóban csodálatos este volt a mai, ennél festőibb környezetet elképzelni sem lehetne.

Az Ön koncertje a Vers a víz fölött programsorozat egyik állomása volt. Mit gondol, egy abszolút zenés est hogyan illeszkedhet ebbe a kategóriába?

Azt hiszem, a mi esténk teljes mértékig belefért ebbe a halmazba, hiszen Bereményi Géza munkásságának ez a része egyértelműen a költészet szegmensébe tartozik. Az általa írt dalszövegek ugyanúgy helytállnak versekként is, zene nélkül. Én szavaltam is a Somlai Margitot, majd Cseh Tamás jubileuma alkalmából el is énekelhettem. Ennek a koncertnek a dalait Hrutka Róbert hangszerelte, és később a Thália Színházba és a pécsi Kodály Központba is elvihettük a produkciót. Vers és zene igen közel állnak egymáshoz, sőt, erősítik egymást.

Milyen szempontok döntöttek arról, hogy mely dalok kerülnek bele a ma esti műsorba?

Igazság szerint huszonkét dalt nem bír el egy koncert, ezért a melódiák zeneszerzőjére, Hrutka Róbertre bíztam ezt a válogatást. Én talán nem is tudnék kiemelni egyes darabokat az albumokról, hiszen mindegyiket egyformán szeretem. Olyan, mintha egy huszonkét gyermekes családanya lennék, lehetetlenség kiválasztani a kedvenceket. Minden egyes dal egy kitalált világ önmagában is. Ma este összesen tizenhat nótát adtunk elő, ebből kettő nem szerepelt egyik lemezemen sem. Egyébként „igazságos” válogatás volt, mindkét albumról körülbelül hetet-hetet játszottunk. Koncertenként variáljuk egy kicsit, hogy mikor melyik kerüljön előadásra; szeretjük a változatosságot.

Miért éppen a Kitalált világ című dal lett kiemelve koncertcímnek?

Szerintem ez egy jópofa mottója lehet ennek a zenés estének, hiszen ez igazából egy kitalált világ: Hrutka Róbert és Bereményi Géza álmodta meg, én pedig elmesélem a nézőknek, hogy milyen is. Emellett meghívást is jelent a nézők számára, hogy jöjjenek velünk ebbe a világba. Ahogyan hallottam és érzékeltem a receptoraimmal, ma nyitott, érzékeny hallgatósággal állhattam szemben, ezért nagyszerű volt itt zenélni.


A felkonferálás során azt hallhattuk, hogy a mai este központi témája a nő. Mit meséltek nekünk a nőről a dalok, az átvezetők?

Igazság szerint nincs előre megírt összekötőszöveg. Egy-egy dolog eszembe jut a dalok kapcsán, és azokat mondom el, beszélgetek a közönséggel. Nincs tehát kőbe vésve, hiszen van, amikor azt érzékelem, hogy a hangulat tömörebb megszólalást kíván, és olyan is, hogy belefér egy hosszabb lére eresztett konferálás. Ez mindig formálódik, ezért olyan izgalmas. Olyan, mint amikor az ember egy színdarabban szerepel, és hiába játssza háromszázszor, minden alkalommal más, hiszen ő maga is napról napra változik; amit megél, az óhatatlanul is belekerül az előadásba.

Mint említette, idén már több helyen is fellépett ezzel az esttel. Melyik volt az eddigi legkülönlegesebb koncertélménye?

Ez is nagyon zamatos, szerencsére csupa nagyszerű emléket tudok felidézni, az egyik ezért volt remek, a másik azért volt maradandó. Igazság szerint írogatom a koncertnaptáramba a helyszíneket és egytől egyig mind kedves számomra.

Van különbség egy szabadtéri helyszín és zártabb tér a közönsége között?

Hogyne, egészen más a hangulat, de a spontaneitás mindig nagyon fontos. Az ember sose konzervet bontson ki, hanem igyekezzen mindig mást és mást mutatni a közönségnek, ahogyan a helyszín éppen megkívánja. Ma este, amint mondtam, szabad, magát jól érezni akaró közönséggel állok szemben, ezért több humor is megengedhető. Félreértés ne essék, én mindig önmagamat adom, a helyszínhez idomulás nem megfelelni akarás. A stílus maga az ember, és hiába adom elő körülbelül ugyanazokat a dalokat, a helynek és a léptéknek megfelelően kell megválogatni a zenekar felállását is. Nekem az a feladatom, hogy érzékeljem az adott közeget, ezt pedig nagy kedvvel teszem, mert nagyon szeretek improvizálni. Abban, amit én csinálok többek között az a gyönyörű, hogy soha nincs ismétlődés: mindig az adott este dönti el, mivé is formálódik az alapanyag. 




Az interjút készítette: Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna
Fotók: Gerencsér Anna
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése