Perényi Miklós és a Nemzeti Filharmonikusok - kritika

2016. február 11., MÜPA

Program:
Smetana: Ma Vlast, II. tétel, A Moldva (Vltava)
Dvorak: Gordonkaverseny (h-moll)
Holst: A bolygók

Karmester:
Halász Péter

Gordonka:
Perényi Miklós


Hatalmas folyam elegáns zenébe öntve


A hangverseny első darabja Smetana már-már monumentálisnak mondható szimfonikus költeményéből, a Ma Vlast-ból (Szülőföldem) a Moldva tétel volt. Nem túlzás azt állítanom, hogy ez az egyik kedvenc darabom lenyűgöző hangzásával, eleganciájával és aprólékos tájképfestészethez hasonló zenei jeleneteivel, elemeivel. Ám a koncerten ehelyett valami teljesen mást kaptam – a legmélyebb negatív értelemben véve. Az egész darab úgy szólt, mintha az opera zenekari árkából jött volna. Túl erős és elnyújtott rézfúvós szólamok, "dramatizált" hangzás. A hatalmas folyam eleganciáját és nagyságát alig-alig éreztem.

A darab elején a fuvolák pizzicatoval kísért trillái, amelyek az egyik kis patakot hivatottak bemutatni, amelyekből a folyam elindul egészen jók voltak, majd teljesen észrevétlenül lépett be a klarinét, amely a nagy Moldvát tápláló másik patakot mutatta volna be. Beleolvadt és nem elkülönült a hangzásban, holott azt kellett volna szemléltesse, hogy a Moldva két forrásból ered. Majd elkezd szélesedni a folyó, amelyet gyönyörű vonós szólam szemléltet egy igazán elegáns témával (ez az úgynevezett "Moldva-téma"). Ennél a résznél számítottam rá, hogy a zenekar majd korrigálja a nem éppen jó kezdést, de sajnos a kezdeti "kellemetlenségek" folytatódtak. Túl nagy hangerő, sok, túlhangsúlyozott sforzando és nagyon erős forték és homályos hangzás.

Aztán egyszer csak halkul a Moldva-téma és lassul a zene, majd jön egy temposabb rész (a darab leírásában ezt vásár vagy lakodalom jelenetként jellemzik). Az itt lévő decrescendo nekem picit hirtelen és kontrasztos volt. A tempo utáni téma visszatérés már sokkal gördülékenyebb volt, szépen le, majd át lett vezetve a következő részbe. A darab vége felé kezdett számomra élvezhető lenni, kialakult a hangzás is és a zenekar szépen tartotta a taktust.

A darab finálénak mondható része szép határozottan kezdődött, de egy jól eltalált rész után ismét nagyon hangosan játszottak. A tétel végének hangzása elég hullámzó volt és úgy ért véget, mint egy operafelvonás.

(A Moldva/Vltava egy nagy kedvenc darabom, hallottam már több előadását is és felvételen is gyakran hallgatom. A koncerten előadott darabból általam kiemelt részeket a saját ízlésemhez igazítva választottam ki. Ellenvéleménynek helye van!)

Egy másik cseh nagyság


Az első rész második darabja Dvorak gordonkaversenye volt, szólistaként Perényi Miklóssal. Gyönyörű romantikus zene, néhol drámai hangzással és az Új világ szimfóniához hasonló elemekkel, főleg az első tételben.

A darab határozottan kezdődött és az első tétel hangzása is kiegyensúlyozott volt és arányos. Elmúlt az első darabban érzékelt "zenekari árok" hangzás is. Gyönyörű szólót hallhattunk precíz zenekari kísérettel és szép drámai-lírai kontrasztokkal. Ezt a játékmódot a zenekar a második és harmadik tételben is megtartotta. A második tétel teljesen lekötötte a figyelmemet, igazi érzelmi kirándulás volt, amire a csodás gordonkajáték még rá is tett egy lapáttal: valósággal sodorta az embert a zene. Egyenletes tempo, szép kontrasztok, a szóló pedig sehol sem volt elnyomva, még a kürtök által sem, amelyek igazi Dvorakosan-romantikusan szóltak. A cselló szóló valósággal kibontakozott a zenekar mellett. A tétel vége drámaian sötét lett, és egy szép, lírai lecsengésbe alakult át. A harmadik tétel a második végéhet illeszkedően baljósan kezdődött egy karakteres (kicsit "eleresztett") crescendoval. A zenekar ismét kiegészítette és kiemelte a szólistát egy eltalált kontraszttal, ahol a zenekar "újvilágos" hangzása szépen illeszkedett a szóló néptáncos motívumához. A zene feszültsége is remek érzékkel váltakozott. A darab vége szépen átvezetve kezdődött és az egész versenymű nagyszerű fináléval ért véget. A darabot hatalmas tapsvihar és ováció fogadta, nem alaptalanul.

Ráadás darab is volt. Bach egyik cselló szvitjének részlete.


Kalandozás a világűrben


A szünet után Gustav Holst zenekari szvitjével, a Bolygókkal folytatódott a koncert, amely az este utolsó darabja is volt. Furán álltam a darabhoz, mert felvételről hallgattam már korábban, és valahogy nem igazán kötött le. Ellenben a hangversenyteremben élőben hallott előadással! Monumentális hangzás és élvezetes zene. Itt is nagyon korrekt és pontos játékot hallhattunk a zenekartól, filmzeneszerű hangzással, amely nagyot dobott a darabon, a Jupiter tételében pedig a Dreamworks zenéje még kissé viccesen is hatott (mármint az, hogy az amerikai stúdió Holsttól koppinott). Még ha kissé fáradtan is, de sikerült élveztem a darabot. Hozzátenném, hogy Holst ezen darabja egy az egyben megállná a helyét bármelyik sci-fi aláfestéseként.


Összegezzünk!


Nos, kissé nehéz dolgom van, mert a koncert igen vegyes érzelmeket hagyott bennem. A Moldva nem túl jó előadása után két szépen eljátszott darabot hallhattunk, amelyek viszont teljes mértékben kárpótoltak. A gordonkaverseny és a Bolygók alatt végig precíz játékot és kiváló teljesítményt nyújtott a zenekar. Végül is egy egészen kellemes hangversenyélménnyel hagytam ott aznap este a MÜPA-t, és ez a legfontosabb.

Békési Botond
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése