Kísérlet az életben maradásra

Az ember bele sem gondol, hogy egy-egy gyógyszer forgalomba hozatalát mennyi kutatás, mennyi teszt és mennyi áldozat előzi meg. Pedig a betegtájékoztató mellékhatások rovata mind a steril laboratóriumokban végzett kísérletek eredményét tükrözi, azoknak az embereknek a szenvedéseit, akik az egészségüket adták azért, hogy mások meggyógyuljanak.

Connie (Sodró Eliza) és Tristan (Porogi Ádám) is ilyen alanyok. Önként vállalkoznak arra, hogy rajtuk tesztelnek egy depresszió elleni készítményt. A kísérlet alatt a boldogságért felelős dopamin szintjét emelik a gyógyszeradagjukban, a reakciójukat vizsgálva. A két fiatal – részben ennek köszönhetően – hamarosan egymásba szeret, Connie pedig olyan információkhoz jut, ami végül a két fiatal tragédiájához vezet. Begyűrűzik a történetbe egy másik kapcsolat is, méghozzá a kísérletet végző orvosnak, Lornának (Tóth Ildikó), és főnökének, Toby-nak (Lengyel Ferenc) a már látszólag kihűlt szerelme.

Az ember azt gondolhatná, hogy az előadás pusztán a felszínt kapargatva igyekszik felvillantani valamicskét a zárt ajtók mögött zajló világból, love-storyt kreálva az egyébként igen érzékeny témákat pedzegető darabból, azonban ez közel sincs így. Nagyon mélyen tárgyalja az ember felelősségét, és ami talán még fontosabb, hogy meddig játszhat istent az ember a tudomány érdekében?



Lorna mindenekfelett az emberi oldaláról közelíti meg a kísérletet, ezáltal képtelen objektíven tekinteni az alanyokra. Végtelen empatikussága olyan információkhoz juttatja Connie-t, amitől a lány kizökken a dopamin-felhő okozta látszatszerelemből, és a felelősség súlya alatt majdnem összeroppan. Tóth Ildikó Lornája csak lassan fedi fel, hogy ő maga is mennyire szenved a kialakult helyzettől. A színésznő először keménykezű ápolónőt formál a karakterből, aki lassan nyílik meg saját maga előtt is. Érzékletesen mutatja be azt a végletességet, ami az egész darabot jellemzi.

Ugyanis itt mintha minden csak fekete vagy fehér lehetne. Ahogy Lorna a teljes szigorból eljut az összeomlásig, addig volt párja, a kutatás jelenlegi vezetője, Toby, éppen a másik utat járja be: a szerelme miatt önmarcangoló férfi hirtelen objektív, üzleti érdekeket néző vezetővé válik. Lengyel Ferencnek mintha a Rózsavölgyi Szalon apró színpada szűk lenne, vagy a karakter maga nem engedi, hogy ezt a végletességet teljes valójában megmutassa. Az a néhány röpke pillanat, amikor lehetősége lenne rá is a nőről szól. Így marad a szemünkben egy, a sikert és presztízst mindenek elé helyező, de végül egy pillanatra mégis fellángoló Főnök.

A két kísérleti alany karaktere is pontosan ilyen végletes, ám az ő kettősségük inkább döntéseikben, mintsem személyiségükben mutatkozik meg. Elmondja – ne mondja, elmenjen – ne menjen, szeressen – ne szeressen: olyan döntéseket kénytelenek meghozni, amiket józan, tiszta fejjel is nehéz, nekik pedig gyógyszeres befolyásoltság alatt kell határozniuk. Nem véletlen, hogy a teher alatt mindketten összeroppannak.

Sodró Eliza okosan nem törődik bele, hogy Lucy Prebble egy gyermeki szerelmet próbál bemutatni az egyetemista Connie-n keresztül. Egy érett nő vívódását követhetjük nyomon, aki talán életében először érez valódi szerelmet valaki iránt, és ébred rá arra, hogy a tanár-diák románc, amiben eddig élt, már-már hazugság. Mindemellett ő is megjárja a maga útját: a folyton kétkedő, mindent megkérdőjelező és a kísérletet Lornához hasonlóan szkeptikusan figyelő lány lassan feladja azt, hogy megértse, hogy mi folyik körülötte, csak sodródik az eseményekkel. Kísérleti alanyként ugyanolyan „vak” lesz, mint egy kívülálló. Csak akkor döbben rá, hogy döntéseinek mekkora súlya van, amikor Tristan ágya mellett áll immár sokadszorra anélkül, hogy a fiú tudná, mi történt akárcsak két perccel ezelőtt is.



Talán a leglátványosabb változáson ugyanis a fiú megy át. Porogi Ádám egy természetes állapotként rajzolja az életvidám Tristan helyzetét, aki már-már hobbyként tekint a gyógyszerkísérletekben való részvételre. A lazaság mögött azonban izgalommal vegyes félelem húzódik, ami a Connie-val való kapcsolata hatására felszínre tör.

A Mellékhatás nem egy gyógyszerkísérlet pontos és hiteles bemutatása, még csak látleletet sem kíván adni arról, hogy mi történik egy kutatás során. Sokkal inkább az emberi sorsokra helyezi a hangsúlyt, a felelősség súlya alatt összeroppanó névtelen orvosokra és páciensekre, akikkel úgy játszadoznak a saját démonaikkal küzdő Toby-k, mint az aprópénzzel.

Vass Antónia
Fotók: Éder Vera
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése