Barokk színfolt

Október 23-án a Zeneakadémián koncertezett a Budapesti Fesztiválzenekar barokk együttesével a neves hegedűszólista, Midori Seiler. Kihasználva az alkalmat, hogy egy kis olasz barokkot – köztük Vivaldit – hallgassak, ellátogattam a délutáni koncertre, ami kellemes programnak és jó kikapcsolódásnak ígérkezett, és az meg kell mondanom, hogy bizony az is volt!

A koncert egy szép Albinoni szonátával kezdődött. Nem kimondottan heves darab, inkább megnyugtató tempójú futamok jellemzik. Majd következett egy nem túl ismert komponista, Baldassere Galuppi concerto grosso-ja, ami érdekes, késő-barokk darab, néhol pre-klasszicizmusra hajló apróságokkal. Az első részt Giovanni Benedetto Platti, Corelli nyomán írt hegedűversenye, valamint Vivaldi e-moll hegedűversenye zárta.

Midori Seiler meglepően kevésszer szólózott, inkább, mint karvezető, elsőhegedűs szerepelt. A zenekart szépen egybe fogta, igaz a tempói az én barokk ízlésemhez mérve lehettek volna picit hektikusabbak. A szólóinál kissé halkan, de dinamikusan játszott, külön izgalmas volt, hogy a versenyművek tutti részeinél is bekapcsolódott a zenekar játékába.



A délután csúcsa vitathatatlanul a második rész volt, a barokk két nagyágyújával, Vivaldival és Scarlattival. Vivaldi a-dúr vonós concertoja (Rv.158) igazi itáliai hangulatú darab, az első tételben sodró hegedűszólammal és néhol kissé sejtelmes continuoval, kellemes hullámzással. Ez a kis darab a g-moll gordonka kettősverseny (Rv.531) feszültségével és „párbajaival” megalapozta a Scarlatti kantáta hangulatát.

Scarlatti egyik ritka kantátáját hallhattuk Terry Wey alt előadásában. A műben nemcsak a csodálatos énektechnika volt kiemelendő, hanem Wey igazi korhű jelmeze és az előadás közben alkalmazott gesztika is, ami az egész előadást olyanná tette, mintha a Farinelliről szóló filmet néztük volna.

Az est sok kimondottan érdekes dolgot nem hozott, viszont kellemes színfoltnak bizonyult a sok klasszikus koncert mellett. Vivaldit és olasz barokk darabokat pedig amúgy sem gyakran hallani, úgyhogy már csak emiatt is érdemes volt meglátogatni a Zeneakadémiát aznap délután.

Békési Botond
Kép forrása: Budapesti Fesztiválzenekar
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése