Csak az él, aki még remél

Az életben nem sikerülhet minden, elkerülhetetlenek a kudarcok. Talán csak addig élet az élet, amíg a kudarcra és a sikerre egyaránt van esély. Ha a végeredmény biztossá válik, értelmét veszti minden. Ezt mutatja be Sławomir Mrożek: Egy nyári nap című darabja, amit ez alkalommal a Manna és a Pesti Magyar Színház közösen állított színpadra Cseh Judit rendezésében. A premier napja április elseje volt – tökéletes dátum egy abszurd vígjátéknak.

A helyszín egy árnyas liget magányos padja. Két férfi, egymás tökéletes ellentétei, ugyanakkor, ugyanott készülnek öngyilkosságot elkövetni. Balsik (Ágoston Péter) végtelenül sikertelen az élet minden területén, főként a szerelemben, míg Sik (Mészáros Máté) megkap bármit, amit csak kíván. Aki mellett nem áll szerencse, az érthető, hogy belefárad a hiábavaló küzdelembe, de ugyan miért is akarna véget vetni az életének az, akinek mindig minden sikerül?

A nyugodt Sik irigyli a locsi-fecsi Balsiktől a bizonytalanságot és a reményt, amit még érezni képes. Sikből kiveszett az élet öröme, minden céltalan és értelmetlen számára. Pedig hát nem mind ilyenné akarunk válni? Sok pénzt szeretnénk, azt hogy amibe belefogunk, az sikerüljön, azt, hogy akibe beleszeretünk, az viszont szeressen és így tovább. Mindent akarunk és mindent azonnal. Ez az ember, akinek ez megadatott, most mégis el akarja dobni a tökéletes életét.



A kettős öngyilkosságot a Nő (Járó Zsuzsa) akadályozza meg, aki kacéran a férfiak lába előtt felejt egy sálat. Ekkor ez a szép nyári nap a tengerparti üdülővárosban egészen más fordulatot vesz. Balsik beleszeret a Nőbe, Sik pedig készségesen segít, hogy egyszer az életben valami sikerüljön újdonsült barátjának. Végül is, az öngyilkosság nem olyan teendő, amit ne lehetne elodázni egy kicsit. A Nő viszont – ahogy az életben sokszor – nem tudja mit akar, a versenyhelyzet pedig felébreszt valamit a megcsömörlött Sikben.

Ágoston Péter karaktere izgága és ideges, nem bír csendben maradni vagy nyugton ülni. Bánata átmeneti, amint megpillantja a nőt, megfeledkezik eredeti szándékáról. Inkább ösztönlény, mint logikus gondolkodású, ettől sokkal élettel telibb is, mint egykedvű társa. Ő a történet bohóca – bár nem szándékosan. Ezzel szemben Mészáros Máté hallgatag és megfontolt. A helyzetkomikumokhoz hallgatásával és arcjátékával tesz hozzá. A karaktere, a „tragikus hős” kiismerhetetlen, nem olyan nyílt és őszinte, mint a bohóc, így később a szándékai sem teljesen világosak a néző számára. Egyedül a Nő lát keresztül rajta. Járó Zsuzsa olyan, mintha egy egészen más darabot játszana, mint a két férfi. Neki megvan a maga története, amit mi nem ismerhetünk. A saját sikerei és kudarcai bújnak meg a szavai, tettei és haragja mögött. Tapasztalatai súgják azt, hogy önmaga legyen az első, ha döntenie kell, és bosszantja, ha csak eszköznek tekintik a nagyobb jó érdekéért.

A darab nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ebben a helyzetben ki tekinthető sikeresnek. Aki a Nővel töltheti a délutánt, vagy aki elvégzi azt, amit az elejétől fogva tervezett? Mi a jobb: tisztán meghalni, vagy alattomosan életben maradni? Nem kell sietni, öngyilkos bármikor lehet az ember, a halála előtt fél órával, vagy akár öt perccel is. 

Pataki Anett
Fotó: Kállay-Tóth Anett
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése