Zápor, zivatar, tavasz!


Program:

· Mozart: 36. („Linzi”) szimfónia, Kv.425
· Honegger: Concerto di camera angolkürtre és fuvolára
· Schumann: I. („Tavaszi”) szimfónia

Karmester: Victor Aviat

Közreműködtek: Clement Noël (angolkürt) és Sebők Erika (fuvola)

Victor Aviat egy éve letette az oboát, hogy felvegye a karmesteri pálcát, amivel azért már jó ideje komolyabban barátkozott. A BFZ vezető oboistájából lett karmester koncertjén jártam április 14-én a Zeneakadémián. FIÚK sorozat, második felvonás. 

Az este – szokatlanul – nyitány helyett egy szimfóniával kezdődött, Mozart Linzi-szimfóniáját hallhattuk. Négy nap alatt szimfóniát összeütni akkoriban nem lehetett nagy was ist. Mozart környezetében állandóan volt valami zene, dallam – akár csak akkoriban a polgári körökben mindenhol –, ami magában is hordozhatta az ihletet, Mozart pedig gyorsan tudott komponálni. Meg azért elég jól is, úgyhogy von Thun gróf kérése sem vágta mellbe, hogy hallani akarja – az akkor éppen semmi anyaggal nem rendelkező – Mozart zenéjét. Nekifeküdt és összehozta. Könnyed, kellemes, tavaszias, négy napos. Felhíváshoz hasonló felütésekkel kezdődik a darab, ami egy kellemes ringatózó dallamba meg át szépen duruzsoló fagottal, hogy aztán átadja magát egy lüktető temponak és finoman szálljon. Elérkezett a második tétel, méghozzá kellemes, lassú-finom kürtökkel, ki-kikukucskáló vonósokkal és fuvola-oboa imitációval, majd következett a menüett. Határozott háromnegyedes ütések egy pici „katonás” jellegű témával keveredve. Finálénak pedig presto, Mozartos szaladgálással. Nyitánynak hosszú választás, viszont abszolút könnyed, emellett a koncert következő darabjainak hangulatát is lefestette.



Versenyműként itt is, akár Dubóczky Gergő koncertjén egy számomra első blikkre szokatlan darabot kaptunk. Honegger kamara concertoja angolkürtre és fuvolára egy érdekes darabnak bizonyult, ami aztán egészen szerethetővé is vált. Modern, de valahol mégis megvannak benne – inkább tartalmilag, formailag – a gyökerek. Az első tétel furcsán szaggatott, néhol Bohuslav Martinů zenéjére emlékeztet, kissé éteri, amiből pont kellemesen emelkedik ki a két szólóhangszer. A második tétel finom volt és lassú, az utolsó rész pedig egy kis poénnal zárta a darabot. Zenei „pont”.

Már az első rész után is kellemes atmoszféra uralkodott a teremben és izgatottan vártam a Schumann szimfóniát. Igazi főfogás volt, ami megkoronázta az estét, és a változékony tavaszt is vidámmá tette. 

Schumann első szimfóniája is lehet – a háromperces tojás mintájára – a Mozartéhoz hasonlóan négynapos. Négy nap alatt született a zenei alapja, de a Mozart szimfóniával ellentétben egy merőben más produktumot kaptunk. Böttger verse nem hogy kezdőlöketet, inkább gőzstartot adott Schumann-nak. A nyitó tétel kürtjei a fentebb említett költő Frühlingsgedichtéjének sorait imitálják, hogy ezek után az ott említett völgyben és a szimfóniában is életre keljen a tavasz. Kirobbanó vonósok, egy kis feszültség már az elején, és szépen dörgő üstdob. Kissé lelassul az egész, majd felhúzós játékhoz hasonlóan kiugrik egy szép rézfúvós staccatoval, és innentől kezdődve az első tételt uralja a főtéma, és megkezdődik a tavaszi utazás. A második tétel megnyugvást hozott, romantikus, tavaszi idillt festett. A harmadikban visszatért az első játékossága, majd a szimfónia végére elértünk egy igazi tavaszi kiteljesedéshez. Fantasztikus érzés volt hallgatni a darabot, és végigrepülni az egészet. Végigvert a termen, mint egy tavaszi zápor. Az ezt követő hatalmas, örömteli ováció nem hogy jogos, kötelező volt!



Ismét nagyon energikus koncertet hallhattunk. Victor biztos kézzel irányította a zenekart, igaz mozdulatai még kevésbé rutinosak, inkább kígyóznak. Ennek ellenére nagyon jó elgondolása van a zenéről,és a választott darabok köré is befogadható, árnyalt, szenvedélyes, energikus koncepciót tett. A Tavaszi szimfóniában elsöprő hangzást hozott ki a zenekarból, Mozart menüett tétele karakteresen volt ütemezve, Honeggert pedig a maga finomságaiban, de még is egészben fogta meg. Remélem máskor is lesz szerencsém őt pulpituson látni, és a megfigyelni, hogy vajon miben is változott.

Békési Botond
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése