A Depeche Mode számára valóság az álom

2018-ban ismét hazánkba a látogat a Depeche Mode, a Global Spirit Tour magyarországi állomásának február 2-án a Papp László Budapest Sportaréna ad otthont. Ugyan van még néhány hónap az ikonikus zenekar koncertjéig, de sosem lehet elég korán elkezdeni a hangolódást. 

A Depeche Mode zenéjét aligha kell bemutatnunk bárkinek is, két korábbi ajánlókban pedig az új lemez, a Spirit, illetve az ahhoz kapcsolódó világkörüli turné részleteibe is bepillantást nyerhettek az olvasók. (A korábbi cikkeink ide és ide kattintva érhetők el.) Nem is szeretnénk tovább ragozni a zeneiparban igencsak nagy fordulatot hozó csapat évtizedek óta tartó kimagasló munkásságát – ezúttal ismerjük meg inkább azt, hogy milyen gondolatok bújnak meg a rocksztárimázs mögött. 


A Spirit album markáns politikai vonatkozásán például meg sem kellene lepődnünk. Martin Gore ugyanis arra a kérdésre, hogy kivel találkozna nagyon szívesen, a következőt válaszolta: „Donald Trumppal. De csak hogy megkérdezhessem tőle: „Ember! Mi a nyavalyát csinálsz?” Andy Fletcher hasonlóképpen reflektált a mai állapotokra: „Nagyon más lett minden. Főleg az elmúlt 4 évben. Sok baj van a világban. Ott vannak a háborúk, meg a nacionalizmus, ami mindenhol erősödik. Még az olyan helyeken is mint Franciaország. És akkor ott van még a brexit, meg ez a furcsa elnökválasztási hajrá Amerikában.”

A bandatagok azt is elárulták az Origónak adott interjúban, hogy számukra a modern technika egyfajta ördög: jobban járnánk, ha a technika 20 évvel visszafejlődne – egészségesebbek lennének az emberi kapcsolatok. Az okostelefon és a Facebook is kevésbé mondható az ő világuknak, szabadidejüket nem az interneten lógva töltik, de olvasni például nagyon szeretnek. „Elég sok amerikai noir krimit olvasok az ötvenes-hatvanas évekből. Most épp egy Raymond Chandler-könyvet. Szeretem a sötét humort, ami benne van. Nem sok modern filmet nézek, jobban szeretem a dokumentumfilmeket.” – nyilatkozta Andy. Martin Gore Kafka művei mellett egy filmet emelt még ki az igényes szórakozás jegyében, mégpedig Lasse Hallström által rendezett My Life As a Dog-ot. 

Dave Gahan nem meglepő módon a testmozgás mellett teszi le a voksát, a rendszeres edzés mellett általában 40-45 percet jógázik, ez segít neki felkészülni a turnéra. „Én csak mozgok, ahogy a zene diktálja nekem. Mindig is mondtam, hogy olyan vagyok, mint egy túlfeszített sztriptíztáncos. De élvezem. Olyan érzésekkel tölt fel, amiket amúgy nem éreznék.” – válaszolta arra a kérdésre, hogy tudatosan emel-e be bizonyos táncelemeket a koncertjeibe. (ZDF televízió)



Köztudott, hogy a zenekar örömmel koncertezik hazánkban, a Blikk pedig Ady Fletchernek fel is tette a kérdést: mi az első gondolata Magyarországról? „A villanyfényes ebéd. Azóta sem volt hasonló élményem. Most is látom magam előtt azt a rengeteg fekete ruhás fiatal magyar Mode-rajongót, akik miután megláttak minket az üvegtáblákon keresztül, úgy körbeállták az Intercontinental ebédlőjét 85 júliusában, hogy alig láttunk, és fel kellett kapcsolni a lámpákat, pedig a nap is besütött, amikor asztalhoz ültünk.” Arra a kérdésre pedig, hogy mennyire volt evidens számára, hogy egyszer a világ egyik legismertebb rocksztárja lesz belőle, a következőt felelte: „... a valóságot néha álomnak érzem. Például, amikor a tomboló tömeg elé lépek, vissza szoktam gondolni arra, amikor kamaszfiúként a zuhanyrózsába énekeltem, és azt képzeltem, egyszer nagy rocksztár lesz belőlem. Persze, mindenkinek jobb, hogy a Depeche Mode-ban Dave énekel, de ezek az ábrándos hangulatok mindig megbizsergetnek.”

A magyarországi látogatások nem csupán a zenekar számára maradtak emlékezetesek, ennek egyik legfőbb bizonyítéka az egymást követő telt házas koncertek sorozata. A 2018-as budapesti koncertre ide kattintva érhetőek el a jegyek.

Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése