A szeretet erejével túlélni mindent - interjú Cseh Judittal

Az Orlai Prokciós Iroda július 15.-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatta be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A rendezővel beszélgettünk.

 Milyen produkcióra számítsanak a nézők? 

Igazi, valós emberek történeteire. Lengyel Nagy Anna interjúi olyan hétköznapi emberekkel készültek, akiknek az életében volt egy sorsfordító csavar. A nővérek – Levél Apámhoz! című előadásban az Egri Katitól hallható történet egy olyan nőé, aki nem ismerte az édesapját, mert a születése előtt elhagyta a családot. Egyszer csak úgy dönt, hogy levelet ír az apukájának. Hosszú évekig írja, de nem tudja neki elküldeni, mert nincs hova. Egri Márti története egy idillikus családban indul, aztán történik valami, amiből hatalmas botrány kerekedik. Az ő történetének az a fő motívuma, hogy hogyan lehet felülkerekedni az önzésen, a szeretet erejével hogyan lehet túlélni mindent. 

 A két történet nem is kapcsolódik egymáshoz?

Csak annyiban, hogy a díszlet szinte ugyanaz. Pelsőczy Réka művészeti vezetővel, Juhász Nóra látványtervezővel és Szabó Mátéval, a sorozat következő estjének rendezőjével kitaláltunk egy brand-et: egy olyan mobilis díszletet, amiben sok minden alakítható, de közben mégis egy és ugyanaz. Az én előadásom két részében nagyon hasonlóak a díszletek, azért is, mert jelezni akartam, hogy tulajdonképpen bármelyikünk családjából, ismeretségi köréből előkerülhetnének ilyen izgalmas történetek. Ha megkérnénk a nagymamáinkat, a szüleinket, hogy meséljenek, akkor elképesztő dolgok derülnének ki. Az első részben Katit, a másodikban Mártit halljuk, két különálló történet mondnak el. Olyan, mintha egy este két monodrámát néznél meg. Csak az köti össze őket, hogy úristen, micsoda emberi sorsok vannak. A szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán lesz a bemutatónk, utána a Mozsár Műhely lesz a fő bázis, de könnyen utaztatható előadásként remélhetőleg sok helyre visszük majd. 

Alapvetően színész vagy. Rendezőként hogyan esett rád a választás?

Színészként régóta dolgozom Orlai Tiborral, de az utóbbi időkben rendezési lehetőségeket is kaptam, amiket nagyon szerettem, és úgy érzem, a kollégák is szerettek velem dolgozni. Réka és Tibor elolvasott vagy ezer történetet, és Rékának nem rendezők, hanem színészek jutottak eszébe róluk. Először találták meg a történetekhez a színészeket, és utána agyaltak közösen, hogy ki rendezzen egy-egy részt. Így kerültem a produkcióba. 

Dolgoztál már az Egri nővérekkel?

Mártival igen, színészként, de Katival nem, és azon kívül, hogy természetesen láttam játszani, nem is nagyon ismertem. Érdekes felfedezés, hogy a két testvér mennyire különböző színész. Nagyon-nagyon mások, miközben hasonlóak is. Imádok velük dolgozni, igazán kreatív, nagyon inspiráló színészek. Ez az előadás nem a nagy, világmegváltó rendezői ötletekről szól majd, hanem a két hús-vér emberről, színészről; az ő vállukon van a teher nagy része.

Az egyszeri nézőben felvetődik a kérdés, hogy mit kell egy monodrámán rendezni.

Egyrészt adtam egy kis formát a játéknak, hogy ne pusztán az legyen, hogy leül egy ember és elmeséli a történetét. Önmagában sem lenne unalmas, de apróságokkal emelni is tudunk rajta. Elhelyezem a színészt egy térben, vagy ötletet adok, hogy éppen mit csináljon, miközben kiszakad belőle a történet. Ez az egyik dolog. A másik: színészként tudom, hogy akármit csinál az ember, muszáj lennie egy külső szemnek, aki rálát arra, amit belülről nem mindig érzünk meg. Mondok egy példát: Kati egy ponton arról beszél, hogy az anyukáját és őt megkergették, és sírva szaladtak a sárban. Néztük, néztük, és egyszer csak eszembe jutott, mi lenne, ha ezt az egészet visszatekintve, már humorral, nevetve mesélné el. Amikor az ember belül van a dologban, nem biztos, hogy mindent úgy lát, mint aki kívülről rátekint. Ezekben és főleg a jó ritmus megtalálásában tud segíteni egy rendező.



Nincs benned olyan kísértés, hogy előjátssz a szereplőidnek, megmutasd, hogy te színészként hogyan csinálnád?

Volt már olyan, hogy elnézést kértem tőlük (nevet), de jellemzően nincs ilyen. Nem abból indulok ki, hogy én ezt hogy csinálnám. Valószínűleg tök máshogy, nem jobban vagy rosszabbul, hanem másképp, mert más alkat vagyok. Az történik, hogy nézem Mártit, nézem Katit, látom a gondolataikat, látom, hogy ők mit akarnak, és azt próbálom előmozdítani, erősebbé tenni. Ebben nagyon sokat segített, hogy színészként éppen most csináltam egy monodrámát, Szécsi Magda Gyöngy című elképesztő történetét. A Werk Akadémia vizsgadarabja volt, Horkay Barnabás rendezte. Előtte én sem csináltam még ilyet, ahogy mostanáig Egri Kati sem. Fontos élmény volt a saját bőrömön tapasztalni, milyen tök egyedül, csupaszon állni a színpadon, és elérni, hogy a nézőt érdekelje a történeted. Egészen más műfaj, mint amikor akár csak egy zenész vagy táncos partnered is van. 

L. Horváth Katalin
Fotó: Takács Attila
Share on Google Plus

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése